A kezdetben a transz és a birtoklás rítusaként működő Gnaoui művészet világzenévé vált, amely képes összeolvadni a legigényesebb zenékkel, beleértve a jazzt is.
A „Tagnaouite” egyetemes népszerűségre tett szert az elmúlt években, különösen az essaouirai Gnaouas fesztiválnak köszönhetően. Ez – akárcsak a reggae – több lett, mint a zene, az együttélés módja, sőt a világ víziója. A gnaouák zenéjének hivatása eredetileg az iszlamizált szubszaharai rabszolgák beszédének felszabadítása marokkói földön. A birtoklási rituálé egy egyre élénkebb tempójú zenei crescendo, amelyet a benzoin füstölése kísér, körülbelül hat különböző állomással, amelyek kromatikus értékükről ismerhetők fel: fekete, kék, piros, fehér, zöld és sárga. Mára ez a nagyrészt kreolizált kultúra „szekularizálódott” megnyílt a világ előtt, ami nagyon vonzóvá teszi sok zenész, köztük az afro-amerikaiak számára.
Megjegyzések (0)